Rövid koreai történelem

Mivel a családom sírva könyörög az információért ( 🙂 ), gondoltam, adok egy vázlatos áttekintőt a koreai történelemről. Tényleg nagyon vázlatos lesz, az elmélyültség igénye nélkül.

A hagyomány szerint az első koreai államot i.e. 2333-ban alapították a Mandzsúria felől érkező törzsek.  Az első királyság neve Ko-Csószon volt.

A városállamok Korea-szerte szövetségbe tömörültek, így alakultak ki a kisebb-nagyobb királyságok. Ezek közül Kogurjó emelkedett ki elsőként az i.e. 2. században és a félsziget északi felét, valamint Mandzsúria és Kína egy részét is a sajátjának tudhatta agresszív terjeszkedő politikájának köszönhetően.

Kogurjón kívül további két jelentős királyság – a délkeleti parton lévő Silla és a délnyugati territóriumot elfoglaló Pekcse – alakult ki nem sokkal Kogurjó megszületése után (i.e. 1. század), valamint egy városállomok szövetségével létrejött konföderáció, a Gaja – szintén délen.

Megszületésekor Silla volt a leggyengébb a három királyság (+ Gaja) közül, de gyorsan fejlődött minden téren és szép lassan elkezdte bekebelezni a szomszéd államok területeit. A három királyság korára jellemző volt, hogy két állam a három közül mindig összefogott, hogy legyőzze a harmadikat, időnként kínai segítséggel, aztán szerepeket cseréltek. Az i.sz. 4. században félsziget-szerte elterjedt a buddhizmus, nagyjából egyidőben a konfucianizmussal, habár ez utóbbi még nem volt olyan jelentős akkoriban.

Az i.sz. 6. század közepére Silla ellenőrzése alá vonta Gaját és a kínai Tang-dinasztia csapataival egyesülve megtámadta Pekcsét és Kogurjót. Így i.sz. 676-ban Sillának sikerült először egyesíteni a koreai félsziget államait. Kogurjó sokáig ellenállt, a nemesség északon létrehozott egy önálló államot, Palhét. Ez az állam i.sz. 926-ig állt fenn, amikor a kitajok megtámadták őket – ekkor a Palhe-nemesség (a valahai Kogurjó lakosainak leszármazottai) délre vonult és csatlakozott az újonnan létrejött Korjó államhoz. Silla is áldozatul esett Korjó-nak i.sz. 935-ben.

A Korjó-dinasztia az. i.sz. 10-től 14. századig uralkodott nagyjából azon a területen, ami ma a Koreai-félszigetet takarja. Maga a “Korea” elnevezés is erre a dinasztiára utal, első uralkodójuk nevezte el Korjónak államát.

I.sz. 1392-ben I Szongje tábornok fellázadt a Korjó uralkodóház ellen és új dinasztiát alapított, a Csószonokét. (A név az első koreai királyságra, a Ko-Csószonra utal.) Míg a Korjók alatt a buddhizmus volt az államvallás, a Csószonok a neo-konfucianizmust prefererálták. Negyedik uralkodójuk, Nagy Szédzsong király (1418-1450) idején élte Korea aranykorát, ekkor alakult ki a koreai írás, a nyomtatás széles körben elterjedt, a művészetek és a tudományok virágoztak. (Róla később külön megemlékezem.)

Korea igyekezett nem megtámadni szomszédait, Kína, a különböző nomád és mongol törzsek, valamint a japánok viszont többször is rárontottak az országra. Kína még a három királyság ideje alatt kétszer durván lerohanta Kogurjót, de a harcos állam mindkét támadást visszaverte. (Korea Kínához való viszonya meglehetősen bonyolult amúgy – ideológiájukban a kínai modellt követték, míg megőrizték saját nemzeti identitásukat. Kína pedig – a háborúkat leszámítva – amolyan “kistestvér”-ként tekintett mindig is Koreára.) Aztán a 13.században maga Kína is a mongolok befolyása alá került és az új mongol-kínai uralkodóház lerohanta Korjó-t. 1592-ben a japánok megszállták a Csószonok uralta Koreát és óriási pusztítást végeztek a félszigeten (a paloták többségét ekkor rombolták le és számtalan műtárgy került Japánba). I Szunsin admirális (róla is részletesen később) azonban tönkreverte a japánokat a tengereken, így a megszállás 7 év harc után véget ért.

A 19. századig Korea úgynevezet “remete-királyság” volt, vagyis igyekezett hermetikusan elzárni magát az idegen (nyugati) befolyástól. Japán, miután sikeresen megütközött a kínaiakkal és az oroszokkal, 1910-ben annektálta Koreát. Erős asszimilációs politikát folytattak, betiltották a koreai nevek használatát, az iskolákban tilos volt koreaiul oktatni és könyörtelenül leszámoltak minden függetlenedési törekvéssel. Korea gyarmati sorba került, ami a második világháborús japán vereséggel ért véget 1945-ben. Ekkor a győztes nagyhatalmak a 38. szélességi fok mentén kettéosztották az országot, az északi részt orosz (kommunista) befolyás alá, a délit amerikai befolyás alá helyezve. Az északi egyesülés-pártiak 1950-ben váratlanul lerohanták Dél-Koreát és ekkor kezdődött a véres háború, amely 1953-ig tartott (és semmilyen eredménnyel nem járt, lévén, hogy a határok ugyanúgy megmaradtak, mint korábban). A háború után békemegállapodás nem, csak tűzszüneti megállapodás született Észak és Dél között,  így a két testvérállam között a feszültség még mindig jelentős. Míg Észak áldozatul esett a kommunista-militáns ideológiának és az elhibázott gazdaságpolitikának (aminek következtében milliók haltak éhen az elmúlt évtizedek alatt), délen jelentős gazdasági fejlődés indult demokratikus politikai keretek között.